Egészség és boldogság

(MTV1, Forrás: Imedia Kft)

Műsorvezető: - És akkor, ahogy említettem, továbbra is egészségmegőrzés. A Béres Egészség Hungarikum Program végzett egy felmérést, azt vizsgálták, hogy hogyan függ össze a boldogság és az egészség. A program alapítója, dr. Béres József. Jó napot kívánok!

Dr. Béres József (alapító, Béres Egészség Hungarikum Program): - Csókolom.

Műsorvezető: - Hát akkor Önök már tudják, hogy mi kell a boldogsághoz, az egészséghez. De miért gondoltak arra, hogy elindítják ezt a felmérést, ezt a programot?

Dr. Béres József: - Egyrészt indult a Béres Egészség Hungarikum Program három évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy az egészségtelenség nemzetéből az egészségesek nemzetévé váljunk, azaz értékelődjön föl hazánkban az egészségmegőrzés, a prevenció és legyen az egészség is egy hungarikum. A program végzett a kezdetekben egy állapotfelmérést. Természetesen mi elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, hogy milyen az egészségtudat Magyarországon, mi az emberek helyzete és képe az egészségmegőrzésről. Aztán jött a gazdasági recesszió, akkor elkezdtünk azzal foglalkozni, hogy milyen hatása lesz a gazdasági hanyatlás az egészségünkre. És az utolsó kérdésfeltevésünk megint csak egy kutatás keretében, amit az idei évben végeztünk el, az egészségboldogság kutatás volt. Nevezetesen, hogy egy recessziós helyzet után elképzelhető-e az, hogy felértékelődik az egészségmegőrzés és az egészségboldogság váltja föl az egészség recessziót.

Műsorvezető: - De hogyan érzik azt, hogy mindjárt természetesen beszélünk majd az eredményekről, az adatokról, hogy mire jutottak, de hogy mennyire tudják alakítani azt a képet, ami most van az emberekben, vagy tudatosítani?

Dr. Béres József: - Úgy gondoljuk, hogy mi önmagában nem lehetünk olyan nagyképűek, hogy nagymértékben, úgy gondolom, hogy egy alapítvány, amikor magára vállal egyfajta állami feladatot, akkor kismértékben tud ehhez hozzájárulni, de egyfajta úttörő munkával példamutatóként mindenképpen. Tehát valakinek kell elől járni. Én úgy látom, és ezt tapasztaljuk lényegében mióta működünk, az elmúlt húsz évben, hogy mindig futunk egy szekér után, mindig a súlyos betegségeket próbáljuk kezelni, egy picit föl kellene értékelni az egészségmegőrzést, a betegségek megelőzését.

Műsorvezető: - Igen, merthogy mindig akkor jutunk el oda, amikor már valami baj van, ugye, hogy elgondolkozunk, és alapvetően nem teszünk sokat azért, hogy ne alakuljon ki.

Dr. Béres József: - Így van, pontosan. Na, most mi nem ezzel a kérdéssel akarunk foglalkozni, hanem egyrészt elkezdtünk az első felmérésünk alapján azzal foglalkozni, hogy a súlyos, krónikus betegségek kialakulásának milyen rizikótényezői vannak a háttérben és különböző szakértők, fölkért szakértők révén a média felerősítésével olyan apró praktikáknak, tanácsoknak, tanácsokat adtunk az embereknek egy éven keresztül, amivel ezen a helyzeten tudnak változtatni. Csak egy konkrét példát mondok. Ugye az emberek azt nagyon jól tudják, hogy mondjuk a csontritkulásban szerepe van a kalcium bevitelben, de nem volt annyira közismert a felmérésünk alapján, hogy a mozgásszegény életmód az megint csak a csontritkuláshoz vezet el. Utána rátévedtünk szakértők bevonásával, itt gondolok az Országos Egészségfejlesztési Intézetre és a Fact Intézetre, egy olyan útra, ami a közösségi egészségmegőrzés útja. Nevezetesen az öt-tízezer lakosú települések számára kiírtunk egy egészségterv író pályázatot, képzést és pályázatot és részben ez a Béres Egészség Hungarikum Program segítette ezeken a településeken, a nyertes településeken ezeknek az egészségterveknek a megvalósulását.

Műsorvezető: - A főorvosasszonynak és nekem is tetszett ez a szó, hogy egészségboldogság. Ezen mit értenek?

Dr. Béres József: - Itt alapvetően a szó és a kifejezés is utal az összefüggésekre, akkor elérkeztünk az utolsó vizsgálatunkhoz. Az egészség, a boldogság és a közösség hármasságának összefüggését vizsgálta Magyarországon és ugye kérdőív készül ilyenkor és választ kapunk arra, választ kaptunk ebből a felmérésből arra, hogy az embereknek az életelégedettsége, boldogságelégedettsége, illetve az egészségelégedettsége ma Magyarországon milyen.

Műsorvezető: - Na, akkor ezt mindjárt megtudjuk. De akkor előtte mégis egy kicsit másról, hiszen azért a cég alapítója, az Ön édesapja, idősebb Béres József mindig is fontosnak tartotta a karitatív tevékenységet és azt gondolom, hogy ezt azért Önre is ráhagyta, mivel hogy teszi is a dolgát. De mielőtt a felmérés eredményeiről beszélgetünk, megismerhetjük Béres József gondolatait.

Id. dr. Béres József: - Amikor a Béres Alapítvány elesett embereknek, amikor különösen az életéről van szó, segítséget ad, amikor iskolákat, gimnáziumokat, egyetemeket, klubokat, az árvízkárosultakat és az egyházakat támogatja, nem a zsebbe rakja a pénzt. Mert a gazdagság - úgy érzem - nem az enyém, hanem azok, akiknek a segítségével létre is jött ez az intézmény, és akinek az érdekében dolgoztunk. Tehát van egy kis pénzünk, amit főképpen a külföldi bevételekből tudunk juttatni hazánkban, tehát gazdagítjuk a hazánk népét - mondjam így -, azokat igyekszünk úgy felhasználni, hogy olyan vonatkozásba is örüljenek annak, hogy a Béres József nem kővel dobja vissza a sérelmeit, hanem kenyérrel honorálja azt, hogy mégis voltak azért becsületes emberek is ebbe az országba. Nem az anyagi gazdagság az örömöm, bár az élethez mindenki tudja, hogy pénz is kell, hanem azzal, amikor találkozom olyan emberekkel vagy gyerekekkel, akik az én munkám alapján gyógyultak meg menthetetlen állapotukból. Tudok ilyet mondani nagyon sokat, de kiemelek például egy dolgot. Meghívtak a Kisvárdai Ipari Iskolába egy szalagavatóra, a karzaton maradtam és néztem, ahogy a fiatalok lent táncolnak. Egyszer éreztem, hogy egy fiatalasszony feje áthajlik a vállamon és hull a könnye. És kérdezem, hogy most miért sír? Azt mondja, tessék oda lenézni, azzal a piros ruhás kislánnyal táncol a fiam, akiről lemondtak. A professzor asszony a debreceni klinikán azt mondta, hogy nem tudnak segíteni, jöjjenek el hozzám. Eljöttek, a fiam akkor csak ötéves volt. Most érettségi, szalagavatón van és micsoda öröm, hogy él a gyerek és nincs semmi baja. Vagy mondjak egy másik esetet, a Kassai Kórházból beállított hozzám egy asszony a karján egy kis sovány, csont meg bőr gyerekkel és mondja, hogy a Kassai Kórház orvosai mondták, nem tudnak már segíteni a gyereken, jöjjenek el Kisvárdára. Az asszony beszélt a kislányához, de csak ilyen kicsi gyenge morgást lehet hallani, annyira el volt már erőtlenedve a gyerek. És leukémiás volt. És hogy hát segítsek, biztosan meg tudom-e gyógyítani. Hát mondom, azt nem tudom, mert azt se tudom, hogy holnap mi lesz, de megpróbálunk segíteni. Megadtam a segítséget, három hónap múlva kellett visszajönni. A kislány már kinőtt hajjal jött, kis szöszi kislány volt, a saját lábán jött, átölelte a térdemet, felnézett rám. Akarsz valamit? - kérdem. És ő azt mondja, hogy én szeretlek téged. Hát miért szeretsz te engem? Mert te gyógyítottál meg és nem is szurkáltál össze. Én ilyenkor hihetetlenül jól érzem magam, és ha így fogok meghalni, nyilvánvaló nem öröm a halál, de hát akkor legalább nem mondhatja utánam senki, hogy feleslegesen éltem le az életemet.

Műsorvezető: - Persze mindenki nem tud orvosilag segíteni, de azon gondolkodtam, hogy néha egy jó szót, ha szólnánk egymáshoz, vagy megsimogatnánk a másik vállát, akkor azzal is egy kicsit a boldogsághormonunkat növelve egészségesebbek lennénk. Merthogy mondom ezt azért, mert a felmérésből, ahogyan én olvastam, hogy az derül ki, hogy a legtöbben a magyarok családi körbe zárva élnek és kevés barátjuk van, keveset járnak közösségbe.

Dr. Béres József: - Igen, ez még egy jó eset lenne, ha a közösségnél ragadjuk meg ezt a vizsgálatot, akkor sajnálatos módon az állapítható meg, miképpen az egészség recesszió kutatásunkból is, hogy a közösségeknek, a közösségben való létnek az egészségre gyakorolt kedvező hatása az alulértékelt a magyar társadalomban, egy negligált szempont. Pedig ezek a vizsgálatok is és nyilván a tudomány más korábbi eredményei is azt mutatják, hogy az egészségben, vagy közösségben való lét az egy jobb szubjektív és objektív egészségállapothoz, illetve egy jobb szubjektív és objektív boldogságállapothoz is vezet el. Mindenképpen és azért is jó ez az út, amire ez a Béres Egészség Hungarikum Program rátévedt a szakértők bevonásával, hogyha a közösségeinket újra tudjuk építeni, akkor nagy esélyünk van arra, hogy egészségesebbek és ezáltal boldogabbak is legyünk. A vizsgálatból egyébként az is pontosan kijött, hogy a boldogsághoz és az egészséghez is nagyon szorosan kötődnek azok a tevékenységeink, amelyekkel korábban már foglalkoztunk itt és hallottunk erről már néhány szót. Nevezetesen az egészséges életmód és az egészséges táplálkozás. Tehát ha jó egészségünk van, akkor nagy szerepet kap tulajdonképpen ez a boldogságban, illetve elvezet a boldogság felé.

Műsorvezető: - De erről, amiről most beszéltünk, statisztikailag hogyan jött ki a felmérésben?

Dr. Béres József: - A kérdőív nagyon sok kérdést tett föl az életelégedettség, boldogságelégedettség és egészségelégedettség kapcsán, illetve az emberekben rejlő erőfeszítési képességekkel, káros szenvedélyekkel, közösségek szerepével foglalkoztunk. És utána egyszerűen egy prioritási lista állt össze. Tehát azt láttuk, hogy a boldogság tekintetében Magyarországon a felnőtt lakosság reprezentatív módon ma ez év elején úgy gondolta, hogy legfontosabb a boldogságunkhoz a szeretet, a kiegyensúlyozott családi élet és a jó egészség. Míg az egészség tekintetében a jó egészségnek a legfontosabb kellékei ugyancsak a felnőtt magyar lakosság véleménye szerint a kiegyensúlyozott lelki élet, a boldogság és az egészséges táplálkozás. És számunkra azért kedvező az eredmény, kedvezőtlen sok tekintetben, de azért kedvező, mert igazán a Béresnek a múltja alapján mi legtöbbet azzal tudunk tenni az emberekért, hogy életmódjukat próbáljuk befolyásolni, táplálkozási szokásaikat próbáljuk befolyásolni, et cetera.

Műsorvezető: - Ifjú Egészségőr Pályázatot is hirdettek.

Dr. Béres József: - Igen. Ugye egy ilyen mozgalom, vagy egy ilyen koncepció mindig keresi az útját. Keresi a hatékony megoldásoknak az útját, hisz' mi ténylegesen, effektíven, ahogy korábban is kérdezte már, hogy vajon ennek lesz gyakorlati eredménye, hatása. Szeretnénk, hogy legyen. Ennek úgy tud lenni gyakorlati eredménye, hogyha egy mozgalmat sikerül beindítanunk. Amikor megszólítottuk Magyarországnak az öt-tízezer lakosú településeit, akkor százhetven települést sikerült megszólalni. Lehet, hogy ez egy kis mozgalom, de azért ez nagyon sok százezer embert érinthet ezeken a településeken. Most pedig amikor az Ifjú Egészségőr Pályázatról beszélünk, akkor ez a program nagyon helyesen oda csatol részbe vissza, hogy elsősorban a gyerekeknek, az ifjúságnak a szemléletét kell alakítani és megfogni, tehát most elsősorban ez a program a 14-25 éves ifjúságra koncentrálna, illetve azokra a szervezetekre, akár iskolákra, cserkészekre, egyházakra, akik ezzel a korosztállyal foglalkoznak ilyen tekintetben, hogy vajon az ifjabb korosztálynak meg tudjuk-e őrizni az egészségét.

Műsorvezető: - Reméljük, hogy lesznek ifjú egészségőrök és akkor azt mondhatjuk, hogy nincs minden veszve. Ezt mondjuk? Igen.

Dr. Béres József: - Így van, feltétlenül.

Műsorvezető: - Köszönöm szépen Önnek.