BEH Pályázat eredményhirdetés

(Klub Rádió, Forrás: Imedia Kft.)

Berecz Anna (műsorvezető): - Adásainkban hétről hétre példákat hozunk arra, hogy egy-egy cég vagy magánszemély milyen formában, milyen módon járul hozzá anyagi gondok, társadalmi problémák orvoslásához, az életminőség javításához, a fenntartható fejlődéshez. Olyan szervezetekről van szó, amelyek saját üzleti érdekeik elsődlegességén túlmenően fontosnak tartják a társadalmi szerepvállalást, mert felelősséget éreznek azért a környezetért, amelyben élnek és dolgoznak. Munkatársaink mai példánkat a Béres Gyógyszergyár háza tájáról hozták, amelynek tulajdonos vezetője létrehozta a Béres Egészség Hungarikum Alapítványt, és vele együtt az azonos elnevezésű programot. Ennek célja, hogy kiemelten kezelje a közösségi alapú életminőség- és egészségfejlesztési tevékenységet. Pályázatot hirdettek öt és tízezer fős települések számára, amelyre közösségi alapon kidolgozott egészségterveket vártak. És azok jöttek is, 12 megye 26 településéről. Közülük a legjobbak, a győztesek, a tervek megvalósításához támogatást kapnak az alapítványtól. A nyertesekkel beszélgetett Bíró Bori.
Bíró Bori (riporter): - Erdőkertes képviseletében Dániel Kornélnéval, a Szeder Egyesület tagjával és Nagyné Gódor Csillával, a program vezetőjével beszélgettem arról, hogy mivel pályázott Erdőkertes a Béres Programra.

Nagyné Gódor Csilla: - Mivel Erdőkertes egy fiatal település, 50 éves múltunk van, és nagyon sok fiatal van itt, itt a fiatalok, a tinédzsereknek a szabadidős programjának a megoldásával kellett, hogy foglalkozzunk, mert hogy egyre több csellengő gyerek van. És az a célunk, hogy ezek a gyerekek ne a közeli budapesti plázákban töltsék a szabadidejüket, hanem ott, Erdőkertesen, és erre épül a mi egészségterv programunk.

Riporter: - Úgy nevezték el az önök programját, hogy RáDérünk Park. Mi ennek a lényege?

Nagyné Gódor Csilla: - RáDérünk, az a rá és a rád érünk, a fiataloknak szóló szlogen, ami arról szól, hogy mi megteszünk mindent annak érdekében, hogy őket be tudjuk vonni. És ezért mi is ráérünk, és rájuk érünk, tehát ebből jött ez a RáDérünk.

Riporter: - Dániel Kornélnéhez fordulok. Jól érzékelem, hogy a program nem csak a fiatalok számára lesz fontos. Tehát nem csak a fiatalokat kell, hogy elérje, hanem a szülőknek is gondolom, partnernek kell lenni ebben.

Dániel Kornélné: - Elsődleges célunk természetesen az, hogy az olyan gyermekeket, akikkel a családon belül is gond van, a szülőket is érintő igen komoly problémáról lévén szó. Szülői felelősség alól nem mentesítjük a szülőket, de segítjük őket abban, hogy amikor ők dolgoznak vagy elfoglaltságuk van, és a gyermekek egyébként akár nálunk Erdőkertesen a parkban vagy az erdő szélén szó szerint a droggal ismerkedve vagy egyéb káros szenvedéllyel, kínáljunk nekik olyan programokat, ami kiváltja azt. Olyan tartalmas programokat nyújtani ezeknek a fiataloknak, ami egyrészt személyiségük kiteljesedését, egy értékrendet mutatnak nekik, bízva benne, hogy az elkövetkezendőkben nem azon az úton, hanem talán a helyes úton mennek majd tovább.

Riporter: - Milyen konkrét programokra kell gondolnunk? Merthogy nem egyszerű annyira ezt a korosztályt lekötni és értelmes programokkal lefoglalni.

Nagyné Gódor Csilla: - 10 éve ifjúsági tábort vezetünk. Társadalmi aktívák, szülők, pedagógusok, képviselők, családgondozók munkájával 250-300 gyereket táboroztatunk 8 héten keresztül. Télen nem megyünk a táborba sátorozni, viszont van a gyermekjóléti szolgálatban egy közösségi helyiség, ahol van csocsónk, van pingpong-asztalunk, és ott minden héten egyszer szakember segítségével klubot vezetünk.

Riporter: - Mit tapasztalnak, hogy mennyire befogadóak a fiatalok?

Dániel Kornélné: - Az elején eléggé nehézkesen indult, merthogy nekünk az alapvető célunk az volt, hogy a gyermekjóléti szolgálat klienseit, azokat a gyerekeket, akikkel gond van, elsősorban őket mozgassuk meg. Ebből áll az egyik fele, tehát a kifejezetten gondozottakból és problémás gyermekekből. A másik, hogy egyre inkább nyitottá vált azon fiatalok részére, ahol nagyon jó az otthoni, családi háttér, de ők jó példát tudnak mutatni ezeknek a gyermekeknek. Úgyhogy amennyire úgy tűnik, hogy nehezen indult, most már egy abszolút megszokott, összetartó közösséggé kovácsolódott, és megvan az a mag, aki aztán vonzza és hozza be a többi gyermeket. Remélem, hogy egy idő után kinőjük a benti közösségi termünket is, és akkor lehet, hogy egyszer arra kell pályázunk, hogy a téli időszakban egy nagyobb helyiséget tudjunk biztosítani számukra.

Riporter: - Túrkeve is azok közé a települések közé tartozik, amely megvalósíthatja egészségtervét. Hogy pontosan mi is az ő programjuk, arról Simon Ferencet, a Magyar Szív Egyesület túrkevei tagszervezetének ügyvezető elnökét kérdeztem.

Simon Ferenc: - Az egészség megóvása, életünk meghosszabbítása és minél jobbá tétele a már élete delén túllevők számára, ami azt jelenti, hogy 50 és a 70 éveseknél. Emellett van még egy nagyon nagy elképzelésünk, mivel a szív-, érrendszeri betegségekkel összefüggő dolgok határozzák meg az egyesület tevékenységét, eredendően a prevencióra, a fiatal korosztálynak a felvilágosítására fókuszálnánk, tehát az óvodás kortól az iskolás, középiskolás és természetesen a tinédzser korúak.

Riporter: - Ez akkor egy nagyon komplex programot takar. Mivel próbálják felhívni a figyelmet?

Simon Ferenc: - Azok a jelen korban jelentkező rizikófaktorú tényezők, amelyek fiatal korban már a megelőzést, a prevenciót illeti, azoknak a bemutatása, a közös foglalkozás. Azt is mondhatnánk, hogy az "ép testben ép lélek" motiválását próbálnánk elplántálni. Ezekre játékosan, közös programok alapján próbáljuk a figyelmet felhívni, nem kötelező jelleggel. Tehát, hogyha jó példával tudunk szolgálni annak érdekében, hogy ez a valóságban hosszú távon keresztül megvalósulhasson.

Riporter: - Adatot tud mondani, hogy Túrkevén hány embert érintenek a szív- és érrendszeri problémák?

Simon Ferenc: - Sajnos igen. Azt mondjuk, hogy Európában Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb terület, Jász-Nagykun-Szolnok megye ilyen szempontból az előkelő helyet foglalja el, és ezen belül Túrkeve igen. A betegségben elhunytak több mint 60-70 százaléka szív-, érrendszeri betegségből eredően hagyja itt a földi pályafutását. Tehát, hogyha azt vesszük, hogy mi 9 ezer egynéhány száz lakosú település vagyunk, akkor az azt jelenti, hogy négy-öt, sőt, azt mondhatom, hogy hatezer embert is érinthet.

Riporter: - Főként szociálisan leszakadó, hátrányos helyzetű családokat céloznak meg. Náluk halmozottabban jelentkezik ez a probléma?

Simon Ferenc: - Nem biztos, hogy az életfeltételek az elsődlegesek, hanem maga az életvitel. A lakosság egy része elhízik, mozgásszegény, tehát ez inkább emberfüggő, nem a szociális helyzetre vonatkozik. De az életminőség feltételeihez mindenképpen az anyagi és más egyéb lehetőségek is hozzájárulnak.

Riporter: - Itt a közel 10 év alatt mit tapasztalt? Mennyire nyitottak az emberek arra, hogy elfogadják az önök segítségét, hogyha ez tényleg ilyen nagy probléma Túrkevén?

Simon Ferenc: - Addig, amíg 25-en voltunk szívműtöttek, azóta 110 fő fölé nőtt azoknak a száma, akik konkrétan az egyesület tagjaivá váltak. És a szimpatizánsok majdnem ugyanennyien. Jönnek tanácsadásra, megkeresnek bennünket, és a legjobb dolog mindig a példamutatás, ezen keresztül kapcsolódnak be a mi tevékenységi formánk. Ezt szeretnénk mi a Béres Alapítvány által megfogalmazott lehetőségeken keresztül elérni, hiszen ez a nagy sikerélmény, hogy a saját magunk által kialakított gondolatokat valósítsuk meg itt az elkövetkezendő években.

Riporter: - A Kerekegyházi Gyermek- és Felnőttvédelmi Alapítvány fogyatékos gyermekeket nevelő családok helyi közösségbe történő integrálásával foglalkozik. Programjuk lényegéről Lajos Krisztina, az alapítvány egyik tagja mesélt.

Lajos Krisztina: - Gyakorlati munkám során tapasztaltam, hogy a fogyatékos gyerekeket nevelő családok elszigetelődnek, nehezen nyitnak a közösségbe, a társadalomba, és szeretném őket beleintegrálni a társadalomba. Először őket megismerni, bevonni egy saját kis közösségbe, ahol főként ők lennének, és fokozatosan bevonni a nem sérült gyerekeket nevelő családokat is ebbe a közösségbe.

Riporter: - És ez hogyan tud konkrétan megvalósulni?

Lajos Krisztina: - 14 éve működik az alapítványunk, ismerjük a sérült gyermekeket nevelő családokat vagy felnőttet nevelő családokat. Folyamatosan szervezünk számukra programokat. Gyakorlati megvalósítást úgy tervezzük, hogy heti rendszeresség szerveznénk számukra foglalkozásokat, csoportokat, önismereti csoportokat, előadásokat. Hetente próbáljuk őket bevonni egy közösségi életbe, és bízunk abban, hogy egy idő után már önszerveződő és önműködő lesz ez a közösség. Pont ez a lényege, hogy a fogyatékosokat egy csoportba vonni, és közben pedig a nem fogyatékkal élő családokkal megismertetni ezen családokat vagy fokozatosan közös programokat biztosítani számukra. Az az üzenetünk, hogy nyitni kell, nincsenek egyedül a problémával, és hogy van segítség, meg van remény, de ehhez össze kell fogni, és nem elbújni a falak meg az ajtók mögé.

Riporter: - Kerekegyházán körülbelül hány személyt vagy hány családot érint ez a probléma?

Lajos Krisztina: - Nagyon sokat. Akiket a programba most aktívan be szeretnénk vonni, az 20 és 30 közötti család, de ahogy nyitunk, ez a kör bővülni fog.

Riporter: - 14 éve működik az alapítvány. Miben más ez a mostani egészségterv program? Van-e valami plusz dolog, és eddig mennyire valósult meg az integráció?

Lajos Krisztina: - Eddig is megvalósult az integráció, csak a programjaink sokkal zártabbak voltak, szűkebb kört érintett, és igazából az utolsó két-három évben tapasztaljuk azt, hogy a sérült gyermeket vagy felnőttet nevelő családok is nyitnának. A programjaink megvalósulásakor bevontuk a segítőket, a segítők családjait, az épeket, és látjuk, hogy ez működik, és működik az integráció, és egyre nagyobb igényük van most már a sérülteknek. Szóval ez egy hosszú folyamatos munka, mire a sérüléssel élő családokat kinyitod, megismered, beengednek a köreikbe, eljönnek egy ilyen programra, részt vesznek a közösségi életben. Ehhez bizalom és nyitottság szükséges.

Berecz Anna (műsorvezető): - A stúdió vendége Béres József, a program, illetve az alapítvány létrehozója, aki ma az édesapja által alapított Béres Gyógyszergyárat is vezeti és tulajdonolja is egyben, igaz?

Béres József (elnök, Béres Gyógyszergyár Zrt.): - Így van.

Műsorvezető: - Először is tisztelettel gratulálok ahhoz, hogy ezzel a programmal önök elnyerték a CSR Hungary 2008 díjat a Közös felelősség kategóriában, amelyet ön vehetett át néhány héttel ezelőtt. Mit számít ez a díj önnek? Különösen annak fényében, hogy itt 30 pályamunka közül egy nemzetközi sztenderdek alapján dolgozó zsűri nyilvánította a legjobbnak, legalábbis ebben a kategóriában az önök pályamunkáját.

Béres József: - A díjakhoz általában úgy állunk, hogy egyfajta megerősítést jelent számunkra. Tehát annak az útnak, amit választottunk, a helyességét igazolja vissza. A másik pedig, próbálunk olyan dolgokat tenni, nem csak ebben a Béres Egészség Hungarikum Programban, hanem általában, akár mint üzleti vállalkozás is, amilyen értéket tud képviselni, legalábbis a mi szemüvegünkön keresztül a magyar társadalomban. És tulajdonképpen ezeknek az értékeknek a visszaigazolása egy díj, hogy értékes mások szerint is az, amit csinálunk.

Műsorvezető: - Mikor határozta el, és milyen motivációk alapján? Tehát, hogy milyen célok vezették akkor, amikor létrehozta magát az alapítványt, illetve kidolgozta ezt a programot, ezt a Hungarikum Programot?

Béres József: - Ezzel a programmal lényegében az volt a célunk, hogy az elmúlt közel 20 év megalapozta a tevékenységünket az emberek egészségével való foglalkozás területén, hisz egy gyógyszergyárat is vezetünk. Megalapozó termékünk a rólunk elnevezett csepp tulajdonképpen egy preventív, egy megelőzést szolgáló készítmény volt, és úgy gondoltuk, hogy egyfelől a hagyományaink, másfelől a tudás, ami fölhalmozódott a cégben, emberekben az elmúlt 20 évben, az talán feljogosít bennünket arra, hogy egy picit most már a profitérdekek fölé emelkedve tágabb értelemben is többet tegyünk a magyar emberek egészségéért. És így jött létre a Béres Egészség Hungarikum Alapítvány, illetve Program, aminek a jelszava végül is az, hogy "Legyen az egészség is hungarikum".

Műsorvezető: - Milyen segítséget nyújtottak előzetesen ahhoz, hogy a települések életminőség-javító, illetve egészségmegőrző, betegségmegelőző közösségi tevékenységeket tudjanak és akarjanak szervezni?

Béres József: - Az alapítvány 2007-ben egy másfajta úton indult el, amit kockázat alapú egészségmegőrzésnek hívunk. Tulajdonképpen 9 hónapon keresztül ezzel foglalkoztunk. De azt az embernek látnia kellett, hogy ebből a programból mi szeretnénk egyfajta mozgalmat létrehozni, ami mozgalom alatt főleg azt kell érteni, hogy hatékonyan érintse meg az embereket.

Műsorvezető: - Mit jelent ez a kockázat alapú?

Béres József: - A kockázat alapú alapvetően azt, hogy egy csomó olyan egészségügyi kockázat veszi körül vagy létezik az emberekben vagy környezetében, ami elvezet oda végül is, hogy a magyar társadalom, most csak maradjunk a testi egészségnél, beteg. Tehát ide tartoznak azok, hogy egészségtelenül táplálkozunk, mozgásszegény az életmódunk, egyéb rizikó tényezők, amelyek akár genetikai természetűek lehetnek. Meghatározzák végül is az egészségi állapotunkat, és azt, hogy ezeken a kockázati alapokon eljutunk oda, hogy bizonyos krónikus betegségekben szenved a lakosság. De rá kellett arra jöjjünk, illetve kiegészítésképpen mindenképpen azon törtük a fejünket, hogy hogyan válhat ebből egy hatékonyabb mozgalom, és így tévedtünk el szakértő bevonása segítségével oda, hogy 2008-ban már a közösség alapú egészségfejlesztést hirdettük meg. Ezek a külső szakértőink pedig voltak az Országos Egészségfejlesztési Intézet, illetve a pécsi székhelyű FAKT Intézet. Illetve más tanácsadóink is vannak, hisz ezen a területen mi járatlanok vagyunk, nem ez az alaptevékenysége, ez csak egy emberi szolgálata tulajdonképpen a Béresnek.

Műsorvezető: - Igen, de ahhoz, hogy ez egyfajta, egyrészt közösségteremtő erő is legyen, ahhoz azért kell bizonyos fajta tájékozottság azoknak az embereknek a körében. Itt nagyjából isten háta mögötti kis falvakról meg településekről van szó, ahol valószínűleg ma még az embereknek kisebb gondjuk nagyobb annál, mint hogy az egészségükkel foglalkozzanak. Az csak akkor válik értékké, amikor már megroggyan.

Béres József: - Így van. Házon belül elindult ezek után az a műhelymunka, ami ezen a közösség alapú egészségmegőrzésen indult el, aminek aztán a lényege az lett, hogy kiválasztottunk egyfelől egy település méretet, ez az 5 és 10 ezer lakosú települések közötti tartomány. Másfelől vizsgáltuk azt, hogy hogyan tud egy település, egy közösség helyesen cselekedni az egészsége érdekében. Ehhez mindenképpen kell egy cselekvési terv, kell egy stratégiai terv. Ezt korábban kitalálták, már előttünk, ezt úgy hívják, hogy egészségterv. Az viszont látszott, hogy nagyjából ebben a településtartományban is, ezt is azért választottuk ezt az 5-től 10 ezer lakosig terjedő településtartományt, nem nagyon voltak ilyen egészségtervek rendelkezésre álló módon. Egyébként ezekből a településekből körülbelül 170 van Magyarországon. És a következő lépés lényegében az volt, hogy invitáljuk meg ezeket a településeket, illetve azokat az embereket, akik egészséggel, egészségmegőrzéssel foglalkoznak a településen. És tanítsuk meg őket arra, hogy meg tudják írni, létrejöhessen ez az egészségterv a településen.

Műsorvezető: - És hogy aztán utána be is vonják ebbe. Mert említette, hogy egyfajta mozgalommá szeretnék ezt szélesíteni. Tehát a példa erejével is szeretnék ezt kiterjeszteni az egész országra, hasonló jellegű településekre. De hát ahhoz kell mozgósító erő, tehát kell egy olyan személyiség, aki maga köré tudja gyűjteni azokat az embereket, akik részt vesznek ebben a mozgalomban.

Béres József: - Így van. Tehát ott tartottunk, hogy meginvitáltuk ezt a 170 települést, és részben az önkormányzat egészséggel foglalkozó, egészségkérdésekkel foglalkozó képviselőjét, illetve valamilyen civil szervezetnek a képviselőjét, és erre a válasz az volt tulajdonképpen, hogy 46 település jelentkezett ezen a tréningen, amit mi ez év tavaszán bonyolítottunk le. Aminek a lényege az volt, hogy megtanulták, hogy hogyan kell írni az egészségtervet, ehhez előálltak különböző segédanyagok. A folyamatot később is segítettük, mi magunk is, a FAKT Intézet is. És lényegében eljutottunk oda, hogy ha a számokat mondjuk, akkor 170-ből 46 eljött, és a 46-ból 26 település megírta ezt az egészségtervet. Tehát azt tudjuk mondani, hogy van egy olyan cselekvési terv, egy olyan stratégiai terv, amit ha végre tudnak hajtani részben vagy teljes egészében, akkor kézzel fogható módon javulhat a településen az egészség. Most nálunk nagyon fontos volt az egészségterveknél, hogy a megoldásokat ne kívül keressék, ne fölülről várják, hanem már a gondolkodás közösségben történjen. Tehát a pályázatban, hiszen egy pályázatot is kiírtunk annak elősegítésére vagy mozgatására, hogy valóban íródjanak meg ezek az egészségtervek. Olyan pályázatokat tudtunk elfogadni és értékelni, amelyben az volt, hogy közösségi munka van benne, tehát nem egy embernek vagy egy szakértőnek a munkája az egészségterv, hanem leültek azon a településen az emberek, közösen elkezdtek gondolkodni, hogy mi is az állapot, milyen helyzetben vannak, és ahhoz próbáltak olyan új, esetleg innovatív, újszerű megoldásokat is találni, amelyek általunk is megvalósítandónak...

Műsorvezető: - Mennyire fogják önök nyomon követni azt, hogy az a támogatás, amit most kaphatnak ezeknek az egészségterveknek a megvalósításához, hogy valóban jó helyre ment-e? Tehát hogy valóban meg is születik ott, nem csak írott malaszt marad, nem csak papíron marad ez az egészségterv.

Béres József: - Önmagában az, hogy a 26 pályázatból csak 9-et tudtunk jutalmazni pénzzel, mutatja a szűrést már ebben a fázisban is. Hisz minden pályázat értékes volt, vagy volt nagyon sok értékes eleme, de elsősorban mi azokat tudtuk értékelni, ahogy említettem már, hogy közösség alapon jött létre maga a pályázat. Fönntartható, a közösség erejéből, esetleg más pályázható pénzekből megvalósítható, nagyon fontos szempontok voltak. Esetleg újszerű, nem sztereotip megoldások. A megvalósítás során, ami a következő év, tehát 2009-re tartozik, illetve januárban indul, decemberben fejeződik be, ezt úgy tudjuk ellenőrizni, hogy mi konkrétan hozzárendeltük bizonyos programokhoz, bizonyos eszközökhöz, tevékenységekhez a pénzösszegeket. Tehát ez pontosan, költségvetés szintjén is le van bontva, egy alacsonyabb, tehát mikroszintre. És egyszerűen el kell menni a helyszínre, hogyha meg kell ott valamit nézni, és meg kell nézni. Tehát bizony meg kell jelennünk nekünk is, a szakértőknek is a helyszínen és természetesen ellenőriznünk is kell a végrehajtást. De hát ez, én úgy gondolom, hogy ebben a 9 település esetében annyira belülről jött a program önmagában, hogy bennünk kétség nem merül föl, hogy ezek meg fognak valósulni. De a tisztesség kedvéért mindenképpen ellenőrizni kell.

Műsorvezető: - De ugye a program folytatódik? Mert azért ez egyelőre csak 9 település, és bíznak, a példa ereje majd elterjeszti ezt a mozgalmat.

Béres József: - Mindenképpen kell egy új ciklust indítani a következő évben, ami már önmagában kezdődik a pályázatok, tehát az egészségterv tréning újra meghirdetésével.

Műsorvezető: - Köszönöm szépen Béres Józsefnek, a Béres Gyógyszergyár tulajdonos vezetőjének, hogy befáradt hozzánk a stúdióba.