Megelőzés - de mi is az?

Megelőzés - de mi is az?

Nincs információ, nincs tisztánlátás: betegség viszont van

Az, hogy az egészség érték, többé-kevésbé rögzült már a fejünkben, de azzal kapcsolatban, hogy meg is kellene őriznünk, sokunknak csak halvány elképzelései, illetve kifogásai vannak idő- és pénzhiányra hivatkozva. Bár körülöttünk egyre több minden szól a helyes étrendről, a sport, a szűrések fontosságáról - vagy nem értjük pontosan, mit takarnak ezek az életmentő fogalmak, vagy egyszerűn lusták vagyunk lépéseket tenni az egészségünk érdekében. Vajon miért?

A Béres Egészség Hungarikum Program felméréséből kiderült, hogy a megkérdezett honfitársaink 27%-a szerint például napi fél órát kell mozogni, hogy karbantartsuk szervezetünket, de ugyanezeknek az embereknek az 53%-a egyáltalán nem szokott sportolni.

Száz-százötven éve még napi húsz-harminc kilométer gyaloglás volt a napi ?adagunk", természetesnek tekintettük, ha át kell gyalogolni a szomszéd faluba és vissza. Ma lifttel, autóval járunk, távirányítók segítik az életünket, így szinte alig használjuk a lábunkat, pedig az ajánlott napi tízezer lépésből összejönne néhány, ha legalább a lépcsőt igénybe vennénk. Merthogy ez is mozgás, amire szükségünk van egészségünk megőrzéséhez!   

A válaszadók tisztában voltak azzal, hogy a betegségmegelőzés érdekében főként önmaguk tudnának tenni, pár kérdéssel később viszont már úgy gondolkoztak, hogy az egészség anyagi körülmények függvénye (55% szerint), 35%-uk pedig az országos egészségügyi ellátórendszert hibáztatja a magyar lakosság siralmas állapotért.

Lustaság, idő- és pénzhiány a tipikus kifogások, ha a prevenció szóba kerül. Már ha egyáltalán szóba kerül, az emberek nagy része ugyanis abszolút nem foglalkozik a betegségek megelőzésével. Ráadásul, addig, amíg valaki nem próbálja ki mennyibe kerül egészségesen étkezni, élni, csak elméletben tud nyilatkozni róla - és a témával kapcsolatban legtöbben meg is maradnak ezen az elméleti szinten.

A kutatásban megkérdezettek 55%-a még sosem hallotta azt a kifejezést, hogy prevenció, pedig úgy tíz éve dől felénk az információ, miként előzzük meg a betegségek kialakulását.

Sem az egészségüggyel foglalkozók, sem a laikusok fejében nincs tisztánlátás - ez tény. Az okok? A prevenciónak nincs ?gazdája": az OEP nem költ rá, és az orvosi képzésben is mindössze a fertőző betegségekkel, illetve bizonyos foglalkozásokkal járó veszélyhelyzetekkel kapcsolatban tanulnak róla a leendő szakemberek. A csontritkulás vagy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése - hogy csak kettőt említsünk a sok közül - egyáltalán nem kerül elő az orvosok képzése során, az orvostársaságok is csupán a másodlagos, harmadlagos prevenció szintjén mozgolódnak, a háziorvosoknak, üzemorvosoknak általános, primer megelőzésre sem idejük, sem keretük nincsen. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy - mint a felmérésből is kiderült - az emberek többségére a struccpolitika jellemző, míg vagy ők, vagy egy közeli hozzátartozójuk beteg nem lesz.

Mi az a prevenció?

A legtöbben a prevenció vagy megelőzés szó hallatán az egészségügyre, ezen belül a szűrővizsgálatokra asszociálnak, pedig ez a kifejezés valójában ennél sokkal többet jelent! A megelőzésnek három szintje van, nézzük egy példán keresztül! A csontritkulás primer prevenciója - a fiatal felnőttkor végéig terjedő időszakban - a maximálisan elérhető csonttömeg kialakítása helyes étkezéssel és mozgással. A másodlagos prevenció a szűrés, a csonttömeg mérése csontsűrűség vizsgálat során, ha szükséges, a megfelelő gyógyszeres kezelés, illetve egyéb gyógyító módszerek ?bevetése". A harmadlagos prevenció pedig a már meglévő csontritkulás betegség esetén, a patológiás törések megelőzésére való törekvés.

Az elsődleges megelőzésről mondható el leginkább az, hogy a tényleges egészségmegőrzést szolgálja, tehát az egészség általános értelemben vett támogatását jelenti. Tevékenységünk középpontjában ezen a szinten a gyerekek, a fiatalok állnak, hiszen fontos, hogy ők már az egészséges ételek, illetve a mindennapos mozgás igényével nőjenek fel! Optimális esetben ők még egészségesek, így tájékozódó vizsgálatok, felmérések után ?csupán" a helyes életmódra szoktatás, annak hétköznapi rutinná válása a feladat náluk.

A másodlagos megelőzés esetén a tünetek már jelen vannak, a kóros eltérések célzott vizsgálattal már fellelhetőek, de a betegség még nem alakult ki, vagy ha fennáll, még nem került felismerésre. A másodlagos prevenció eszköze a korai szűrés és kezelés, valamint a betegség kimenetelét befolyásoló rizikótényezők kiiktatása.

A harmadlagos megelőzés pedig a meglévő betegség progresszióját, és a szövődmények kialakulását hivatott megelőzni gyakoribb ellenőrzéssel, korrekt terápiával.

Őrizzük meg egészségünket! Megéri!

Tévúton jár az, aki nem hisz a prevenció jelentőségében. A szívkoszorúér-betegség (ide linkeljük be a szív- és érrendszeri anyagot) halálozási arányának csökkentésében például kétharmad részben a megelőzésnek van szerepe, és csak egyharmad részben a legmodernebb terápiás eljárásoknak! A tudatos prevenciónak különböző körökben kell megvalósulnia, tehát nemcsak az egyén szintjén, hiszen a családi, szociális, kulturális és társadalmi tényezők egyaránt fontos szerepet játszanak a helyes, egészségtudatos szokásrendszer, viselkedés kialakításában. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a magyarok hozzáállását, teljes társadalmi összefogásra lenne szükség, a szórványkezdeményezések sajnos nem hozhatnak a lakosság egészét érintő eredményt.

Könnyen belátható, hogy ha a gyermekekre akarunk hatni, nem hagyhatjuk ki a szülőket és a nevelőket, először számukra kell olyan oktatóprogramot készíteni, ami felhívja a figyelmet a személyes példamutatás hatalmas erejére és a tennivalókra, magától ugyanis senki nem fog ?megvilágosodni". A következő lépés az egészségügyi dolgozók célzott kiképzése és motivációjuk megteremtése. A média szintén szemléletformáló lehet az egészségtudatos életmód ?divatossá" tételében. Be kell látnunk, hogy például az emlőrák elleni küzdelem is akkor kapott lökést, amikor teret nyert a médiában, ismert személyiségek álltak az ügy mellé, óriásplakátokon, tömegrendezvényeken ?szembesülhettünk" vele, így már nem lehetett elmenni mellette.

Jelenleg a magyar társadalom egészségi állapota jelentősen elmarad a kívánatostól, a születéskor várható élettartam hat évvel alacsonyabb az európai uniós átlagnál (72 év - 78 év). Ha csak játékképpen a prevenciós szinteknek megfelelően akarnánk a társadalmunkat besorolni, akkor jelenleg a harmadlagos prevenció szintjén állunk, mind a finanszírozás, mind az állami szerepvállalás, mind az orvostársaságok érdeklődési körét tekintve. Az előttünk álló folyamatban nagy szerep jut a különféle felméréseknek (lásd:

Béres Egészség Hungarikum Index), amelyeket viszont minden esetben követnie kell a beavatkozásnak - különben úgy járunk, mint az a beteg, akinek széles diagnosztikai arzenált felvonultatva kiderül a pontos betegsége, de a diagnózist nem követi gyógykezelés...

Béres Egészség Hungarikum Program prevencióval kapcsolatos kutatási eredményeit kommentálta: Dr. Gajdács Ágnes, a Magyar Orvosi Wellness és Prevenciós Társaság elnöke